Egy sötét szobában ébredtem, ami
pontosan olyan volt, mint az álmomban látott szoba. Ám egyáltalán nem voltak
ismerősek a benne lévő tárgyak és hangok sem, amiket hallottam. Teljesen máshol
voltam. Legalábbis azt hittem, addig amíg egy idegen pasas be nem jött a
nevemen szólítva.
-Szia Soo! Örülök, hogy
találkoztunk. Lenne számodra egy tökéletes feladatunk és, hogy ha a feladatot
végrehajtod, akkor elengedünk.
-Ki maga? Honnan tudja a nevem?
-Emlékszel még a halott bátyádra?-nevetett
az idegen.-Nem fejezte be a munkát, így mi megöltük. Viszont, hogy ha te
befejezed az utolsó munkáját, akkor szabad vagy.
-De hát a másik bátyám befejezte
az ügyeit!
-Nem aranyom. Ezt az egyet nem
fejezte be, hiszen nem tudta.
-Mi lenne a feladatom?-kérdeztem,
hogy minél hamarabb szabadulhassak.
-Csak egy kis apróság.
-Mondja már!-ordítottam a
könnyeimmel küszködve.
-Meg kell ölnöd Jihoont!
-Mi?! Nem!
-Ha nem teszed meg akkor én
foglak megölni.-ujjait végig húzta állam vonalán és úgy nézett a szemembe. Nem
hittem el, hogy egy ilyen kedves pillantás mögött ilyen gonosz ember lakozik. A
kezembe nyomott egy fegyvert, eloldozott és elengedett. Egy egész nap eltelt,
míg én csak ültem megkötözve egy idegen gyilkossal.
A telefonom csengett. Rápillantottam
a képernyőre és nyugalommal tisztáztam, hogy Yoongi hív.
~Szia! Már várlak! Hol vagy?
Elloptam Yoongi telefonját, de hamar észre fogja venni siess!-hallottam és időm
sem volt beleszólni a telefonba, mert Jin azonnal letette. Rohanni kezdtem,
ahogy csak tudtam, bár nem igazán voltam képben azzal, hogy hol vagyok. Végül
sikerült megtalálnom Jin-t, aki nagyon mérgesen nézett végig rajtam, ahogy
észrevett.
-S-sajnálom.-hebegtem, miközben
könnyeim patakokként törtek utat maguknak.
-Mi a baj?
-Azt nem mondhatom el.
-Bántottak?
-Kikötöztek.
-Menjünk gyorsan biztonságos
helyre.-bólogattam, majd elindultunk.
A srácok lakhelye nem volt messze
a plázától, hamar odaértünk. Jinnel belopakodtunk, hogy még véletlen se vegyen
észre Yoongi, meg a bagázs, mert akkor lebuktunk volna. Én voltam a meglepetés
akció, nem szabadott, hogy lebukjunk. Ám ez a terv befuccsolt, amikor az
üresnek hitt helyiségben megláttunk valakit. Volt időm szemügyre venni a srácot
hátulról. Széles vállak, magas, de vékony testalkat, viszont nem
csontkollekció, hanem izmos test. Ez minden, amit kitudtam venni belőle, majd,
amikor velem szembe került, hirtelen úgy éreztem, hogy menten összeesek.
Gyönyörű barna íriszei rabul ejtették az én íriszeimet és lehetetlen volt a
menekülés. A szemeimet alaposan végig járattam arcának minden szegletén. Alsó
ajka picit duzzadt, felső ajka ezzel szemben sokkal vékonyabb, bőre tökéletes,
szemei rabul ejtőek. Maga volt a tökély.
-Jungkook mit keresel te
itt?-rázott fel Jin álmélkodásomból.-Jungkook! Nem hallod, amit mondok?-erre az
említett megrázta a fejét, de a szemkontaktust nem szakította meg.
-Csak egy töltőt kerestem.
-Ahh, Jungkook! Most már maradj
itt Sooval. Nem szeretném, ha többiek is tudnák, hogy itt van mivel egy
meglepetés Yoonginak.
-Rendben.
-Soo, maradj itt Kookkal, én
elrendezek mindent és ha kezdődik a parti, akkor szólok és jöhettek, de addig!
Ti ketten!-mutatott ránk mutató ujjával.-Itt maradtok!
Hevesen bólogattunk, majd
kettesben maradtunk.
-Jeon Jeong Guk!-meghajolt, majd
felém nyújtotta hatalmas tenyerét. Rá néztem a mancsára, majd pár másodperccel
később egy mosollyal az arcomon hajoltam meg és megragadtam a mancsát.
-Kang Soo!-ő is elmosolyodott és
már folytatta is a társalgást.
-Te vagy az a lány, akit Yoongi
mindig felhív?-nézett rám érdeklődve, miközben az ágyhoz vezetett és leültünk.
-Hát igen, én volnék. Egyszer
láttalak téged egy videóhívás közben és nem gondoltam volna, hogy élőben ilyen
dögös vagy!-mondtam ki könnyedén a fejemben járó szavakat, mire nem csak, hogy
az ő szemei, de az enyémek is kikerekedtek.-Öhm..Bocsi.
-Semmi gond Soo. Megértem, hogy
ennyire bejövök neked, általában elég sokan így vannak vele.-mondta egy
önelégült mosoly keretében.
-Azért csak óvatosan
kaszanova!-nevettem el magam.
-Egyébként, hogy ismerted meg
Yoongit?
-Hát a bátyámat keresem, Jihoont
és az ő telefonszámát találtam meg az interneten. Nem tudom mit keresett ott,
de felhívtam és akkor beleszólt Ő. Aztán ő rám tette a telefont, mintha csak
egy idióta rajongó lennék, hát én megpróbálkoztam az sms-sel is, amire
válaszolt és elkezdtünk beszélgetni. Később már felhívtuk egymást, azután pedig
videó chateltünk és most itt vagyok.
-Te Woozit keresed?
-Ki az a Woozi?
-Hát Lee Ji Hoon.
-A bátyám!-hirtelen megszédültem
és így egyenesen a földön landoltam. Jungkook persze azonnal fölöttem termett és
felsegített.
-Mi a baj Soo?
-Semmi baj.-kapaszkodtam izmos
karjába.
-Biztos?
-Biztos. Hoznál nekem egy pohár
vizet?
-Persze, azonnal jövök!-mondta és
már ott sem volt a szobában.
Elfeküdtem az ágyon és a plafont
bámultam. El sem hiszem, hogy Jungkook ismeri a bátyámat, akit nekem meg
kellene ölnöm.
A gondolataimat igyekeztem
bezárva tartani és vártam, hogy Jungkook visszaérjen a vizemmel, amit kértem.
Nem kellet olyan sokat várnom rá, tényleg hamar visszajött. Miután megittam a
vizet kicsit jobban éreztem magam, de még akkor sem volt tejesen az igazi.
-Jungkook!-zökkentettem ki a
telefon nyomkodásból.
-Hm?
-Te tudod hol van Jihoon?
-A lakásuk elég messze van a
miénktől, de lesz holnap egy koncertjük, amire elmehetünk, ha gondolod és akkor
a kulisszák mögött tudsz vele beszélgetni.
-Az jó lenne köszönöm!
-Hé srácok!-zavart meg minket
Jin.-Indul a buli! Most már jöhettek!
Mi csak bólintottunk egyet
Jungkookkal és elindultunk kifelé. Mit ne mondjak Yoongi elég meglepett volt,
amikor meglátott, de Yoongin kívül is voltak még meglepett szempárok.
-Te vagy az álomszuszék
barátnője?-jött az idióta kérdés Taehyungtól.
-Mondtam már nektek, hogy olyan
mintha a húgom lenne szóval mindenki leveszi a szemét róla és egy újjal sem ér
hozzá, mert ha megtudom, hogy valaki hozzá mert érni, akkor kinyírok mindenkit.
-Akkor azt hiszem van egy rossz
hírem bátyus..-mosolyogtam sejtelmesen, mire ő azonnal Jungkookra kapta
tekintetét és mi hangos nevetésben törtünk ki.
A party eléggé elhúzódott viszont
nagyon jól éreztem magam a srácokkal. Hazafelé szerencsére nem kellett egyedül
mennem, jött velem az egész bagázs. Nem unatkoztam út közben mellettük. A
mamáék házánál gyorsra zártam az elköszönést, majd hangtalanul osontam be. Nem
szerettem volna, ha a nagyiék felébrednek és miattam nem tudnak pihenni.
Cicamosdást végeztem, átváltottam a pizsimre és bevetettem magam az ágyamba. Elő
matattam a fegyvert, amit az az idegen nekem adott. Egy Smith and Wesson volt.
Utána néztem a neten. Elég erős kis fegyver, de félek, hogy nem tudom, majd
soha elsütni. Megforgattam az ujjaim között a fegyvert, majd bedugtam a párnám
alá és megpróbáltam a pihenésre koncentrálni.
Reggel elég nyúzottam keltem. A
nagyi keltett fel, hogy valami fiatal ember vár engem. Nem tudtam eltalálni,
hogy kiről lenne szó. Nagy nehezen összekapartam magam és pizsamában
lebattyogtam a konyhába, ám ez nem ment olyan simán.
-Huhh, gyönyörű vagy még így
is!-hallottam meg egy ismerős hangot.
-Jungkook? Mit keresel te itt?
-Elfelejtetted?-vakarta meg a
tarkóját, mire leesett, hogy nem csak, hogy nekem, de neki is kínos a helyzet.
-Basszus a koncert! Rohanok.
Felrohantam a szobámba, felkaptam
az első göncöt, amit találtam, gyorsan fogat mostam, a nadrágomba csúsztattam a
fegyvert és már szaladtam is vissza. Teljesen kiment a fejemből a találkozó, a
végzetes nap.
Jungkooknak egész úton be sem
állt a szája. Folyamatosan csak beszélt és nem tudta felfogni, hogy Jihoonnak
van egy húga. Pedig semmi sem lehetetlen, neki is van testvére.
-Itt vagyunk!-nézett körbe.
-Azt látom, de mikor tudok
odamenni Jihoonhoz?
-A koncert után még itt lesznek
addig amíg el nem fogy a tömeg és csak aztán indulnak neki, szóval, akkor
betudlak vinni. Engem beengednek te megkeresed Jihoont én meg kint megvárlak.
-Oké, ez szuper lesz!-mosolyogtam
rá fájdalmasan. Ő nem tudhatta, de én sajnos láttam magam előtt a képeket.
Amikor a fiúk felértek a
színpadra, azonnal tudtam, hogy melyikük a bátyám, nagyon hasonlít apura.
Tökéletes minden porcikája, pont ahogy apunak is.
